Küldetés

I. Mohács és környezetének történeti földrajzi rekonstrukciója: a vizsgálat célja, hogy a lehető legnagyobb pontossággal rekonstruálja, illetve modellezze az érintett terület 16. század eleji domborzatát, vízhálózatát, felszínborítottsági viszonyait, esetleges épületeit és úthálózatát úgy, ahogyan az a 2013–2016-os szigetvári kutatásokban is zajlott. Ennek segítségével pontosabban lehet értelmezni a mohácsi csatára vonatkozó korabeli forrásokat, és közelebb kerülhetünk a csatatér és a csata kulcskérdéseire adott válaszok megfogalmazásához is. Az alkalmazott módszerek és munkaszakaszok az alábbiak:

1. történeti térképanyag felkutatása és elemzése;
2. geoinformációs modellezés;
3. a csata és csatatér fontos POI-ainak (place of interest) georeferálása;
4. a tájhasználat változásának elemzése;
5. a korábbi csatarekonstrukciós vizsgálatok földrajzi szempontú kritikai elemzése;
6. egy „Mohács 1526” atlasz elkészítése.

II. A csata lefolyása, a kapcsolódó események helyszíneinek rekonstrukciója, a politikai következmények: jelenlegi ismereteink szerint nincs olyan jelentős forráscsoport, amely a Mohács-kérdéssel foglalkozó kutatók számára ismeretlen lenne. Ugyanakkor persze mindig kerülhetnek elő ismeretlen dokumentumok. Új felismerésekre leginkább a meglévő forrásanyag újraértelmezésével és új értelmezési keretek kialakításával juthatunk. Szándékunk szerint ilyen új értelmezési keretet kínál az I. pontban tárgyalt tájrekonstrukció (a hadszíntér környezete), amelyben az események zajlottak. A vizsgálatokhoz a következők áttekintése és elemzése szükséges:

1. keresztény források;
2. a török források újraolvasása és -értékelése;
3. a korábbi feldolgozások kritikai elemzése.

III. Régészeti vizsgálatok a csatatéren: a csaknem egy évszázada zajló régészeti, hadszíntérre vonatkozó terepi kutatások számos részeredményt produkáltak, jelentős lelettömeg került elő. Mindezek megalapozhatják a jelen kutatás régészeti vizsgálatait is. A közelmúltban (2009-et követően) a HM Hadtörténeti Intézet és a pécsi Janus Pannonius Múzeum kutatói igyekeztek Földvár település nyomára jutni, de a publikált eredmények alapján nem sikerült minden kétséget kizáróan lokalizálni a csata lefolyásának szempontjából kulcsfontosságú földvári templomot. A feltételezések szerint a majsi római katolikus templom épült rá az egykori templom alapjaira. A további helyszínekre vonatkozó hipotézisek még vizsgálatra és bizonyításra várnak. A kutatásban a továbblépést az I. és II. feladatcsoport eredményein alapuló régészeti munka jelentheti, amelynek főbb elemei a következők:

1. Földvár település és plébániatemploma több lehetséges helyszínének vizsgálata;
2. a csatatér körüli középkori településrendszer kutatása és rekonstrukciója; régészeti lelőhelyek térképi feldolgozása, településpusztulás a régészeti anyag tükrében;
3. további tömegsírok azonosítása, feltárása, antropológiai vizsgálatok;
4. a csatatér fémleleteinek szisztematikus begyűjtése;
5. a területen begyűjtött különböző korú emlékekből, leletekből a releváns anyag kiválasztása

IV. A mohácsi csata emlékezete, emlékezetpolitika: a mohácsi csata 500 éves emlékezete számtalan műalkotást, egyházi és világi ünnepséget eredményezett. Ezen lenyomatok teljességre törekvő összegyűjtése és elemzése ez idáig nem történt meg, részben a téma kiterjedtsége miatt. Éppen ezért a feladat kutatócsoport keretében oldható meg hatékonyan. A vizsgálat tematikája a következő nagyobb egységekre terjedhet ki:

1. évfordulók, évfordulós megemlékezések;
2. a történelem- és irodalom tankönyvek Mohács képe különböző korszakokban;
3. képzőművészet;
4. irodalom;
5. népi emlékezet;
6. zene;
7. mindennapi emlékezet – közterek elnevezése;
8. a mohácsi csatával kapcsolatos megemlékezések Magyarországon kívül.

V. A „második mohácsi csata”, 1687. augusztus 12. E napon zajlott az a nagy oszmán-keresztény ütközet Nagyharsánynál vagy Harsány-hegynél, amelyet második mohácsi csatának is neveznek. A megsemmisítő vereség az Oszmán Birodalomban belső válságot idézett elő, amelyet kihasználva a császári seregek hatalmas területeket hódítottak vissza és számos erődítményt foglaltak el. A sikeres hadjárat következtében meghódolt Szlavónia és Erdély is, s az év végére Pozsonyban összehívott országgyűlésen a magyar rendek József főherceg magyar királlyá való koronázásával, másrészt a Habsburg-ház fiúági elismertetésével és az Aranybulla 31. cikkelyébe foglalt ellenállási jogról lemondva megszilárdították a Habsburgok magyarországi hatalmát. Az elmúlt évek kutatásai számos új eredményt hoztak e fontos ütközet jelentőségéről.

Feladatok:

1. Az „első mohácsi csata” és a „második mohácsi csata” viszonya (releváns szövegek gyűjtése);
2. A csata európai visszhangja és az emlékezet (forráskutatás és kiadás)
3. V. Lotaringiai Károly herceg magyarországi és európai szerepének átértékelése (új korszerű életrajz elkészítése)
4. A csata helyszíne régészeti terepbejárása és kutatásának folytatása.

VI. A mohácsihoz hasonló sorsfordító csaták a Balkánon és Közép-Európában: az oszmánellenes harcok eltérő civilizációs hátterű felek között zajlottak. Az iszlám és a kereszténység állt szemben szimbolikusan és valóságosan is. A keresztény „szent harcosok” döntő szerepet játszottak a balkáni és a közép-európai nemzeti identitások születésében, alakításában is. A másik oldalon a gázi, a hitharcos, a defendor fidei ellenpárja küzd az „iszlám háza” (darüliszlám) kiterjesztéséért vagy később védelmezéséért. A vizsgálat néhány nemzeti vagy európai szempontból fontos csata, illetve „szent harcos” narratíváinak elemzésére terjedhet csupán ki. A vizsgálatokat a másodlagos források feldolgozásával, a helyi emlékezetpolitikák kutatásával és helyszíni bejárással kívánjuk megvalósítani. Az alábbi ütközetek jöhetnek szóba:

1. Rigómező (1389);
2. Nikápoly (1396);
3. Konstantinápoly (1453)
4. Udbina (1493);
5. Málta (1565);
6. Szigetvár (1566);
7. Lepanto (1571);
8. Szentgotthárd (1664)
9. Bécs (1683)